2005. október 20-án volt a MU Színházban, amikoris Térey János fordításában először hangzott el magyar nyelven. Ez volt az első alkalom, hogy a darabot a zeneszerző utasításainak megfelelően nem operaénekesnő, hanem - az 1912-es ősbemutatóhoz hűen - színésznő adja elő. Ambrus Asma huszonegy verset recitál kamarazenekari kísérettel. A díszlet, jelmez és világítás egyaránt a Kossuth-díjas festő, El Kazovszkij alkotása.
Neve az olasz Pedrolinóból származik, magyarul Péterkének szólíthatnánk. A commedia dell'arte egyik figurája, néha Gilles-nek is nevezik. Eredetileg ő az együgyű szolga, akit azért találtak fel, hogy Harlekin élceinek céltáblája legyen. A régi francia színdaraboknak állandó komikus alakja, egy melankolikus, bohókás jellem, akit az irónia és miszticizmus jellemez.
Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. A térbeli világ úgy viszonylik a mindenséghez, mint a ruhazseb az élő-testhez. Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Míly nagy a világ! De ládd: egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl-fut pillanat alatt. Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint csillagtól csillagig. Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége nincs egy teljes lépés. Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra falán akkora rést ütött, amelyen már kifér.
A Hold, e fénylő jatagán
Sötét selyempárnán világít:
Szörnyű nagy penge hull le a
Matt égről éjszaka.
Pierrot körbe-körbe jár,
S halálra válva néz az égre:
A Hold, e fénylő jatagán
Sötét selyempárnán világít.
A térde összecsuklik, és
Ő eszméletlen földre roskad;
Úgy sejti, pallosként zuhan
Bűnös nyakára égmagasból
A Hold, e fénylő jatagán.
(I. rész. A mozdulatlan utazás)